Április 17-18-án iskolánk egy 3 fős csapata az Országos Elsősegély-ismereti Verseny döntőjén vett részt a Csillebérci Ifjúsági és Szabadidő Központban.

A döntő elméleti fordulója után a diákoknak 14 szituációs állomáson végighaladva kellett egymással versenyezniük. Ezeken a helyszíneken az Országos Mentőszolgálat számos autóval és egy gyermek-rohamkocsival, a rendőrség több járművel (autókkal, motorokkal) képviseltette magát, de kivonult a tűzoltóság, a polgári védelem és a helikopteres mentők is. Az RTL-Klub helyszíni közvetítést adott a történésekről. Volt is miről, hiszen a 14 állomáson összesen 180 imitátor 14 különböző balesetet mutatott be: belgyógyászati eseteket, sebészeti sérüléseket, tömegszerencsétlenségeket egyaránt. Helyenként – különlegesen sokkoló hatásként – celebek (Rippel-fivérek, Tóth Vera, Tóth Gabi) játszották el a balesetet szenvedőket, a többi állomáson pedig egyszerű turisták, bámészkodók fokozták az amúgy sem kicsi lámpalázat. A csapatnak valamennyi állomáson adott idő (7 perc) alatt kellett felmérnie a pontos történéseket, nagyjából felállítani a diagnózist, biztosítania a helyszínt, segítséget, illetve mentőt hívnia, megnyugtatni a balesetet szenvedőket, újraéleszteni a klinikai halottakat, és megfelelő módon ellátni a sérülteket. Számos esetben több volt a szenvedő, mint a csapattagok száma: előfordult, hogy 16 beteget kellett természetesen ugyanúgy 7 perc alatt ellátniuk. Nehezítésképpen a baleset alanyai vagy “részegek” voltak, vagy “csak” fájdalmukban üvöltöztek, esetleg el akartak szökni az elsősegély elől. Patakzott a művér, kivillantak a nyílt törésekből a csontok, a kocsmában Rejtő Jenő szelleme és kések röpködtek, elütött kismamák sikoltoztak, lengett az akasztott ember, piások fulladoztak a szén-monoxidtól…

Az egészből különösen kiemelendő, hogy a 3 diák – persze már évek óta – teljesen egyedül, autodidakta módon, önszorgalomból készült fel erre – és számos más – versenyre, olyan tudással vértezve fel magát, melyet minden állampolgárnak kötelező lenne megfelelő szinten elsajátítani és gyakorolni. Ez a tudás nem csak a 20 évvel ezelőtt szerzett jogosítványhoz elegendő, tesztekben kimerülő felszínes ismeret kellene hogy legyen, de az a felelősség is egyben, amelynek birtokában ténylegesen és hatékonyan volna képes bárki bármikor segítséget nyújtani, életet menteni; ez a fajta tudás és felelősség nem intézi el egy vállrándítással az iskolai elsősegélynyújtó láda kiürülését, ez a tudás és felelősség aggodalom nélkül engedne el mindannyiunkat erdei iskolába, városi iskolába, Erdélybe vagy akárhová – százegynéhány gyerekkel.
