
Czita Zoltán igazgatóhelyettes úr tanévzáró beszéde
Elérkezett ez a nap is, amikor lezárjuk az elmúlt 180 tanítási nap munkáját, és mindenki megkapja, amit érdemel. Véget ér a tanév – kinek az első, kinek az utolsó ebben az iskolában, kinek ilyen, kinek olyan eredménnyel.
Ez a 180 nap, amit az iskolában töltöttetek, nem tűnik soknak, de több mint 31 000 tanítási órát jelent. Ez osztályonként 1600 óra, amire készültél, figyeltél, aggódtál, hogy ma ne te felelj, vagy ötös lesz-e a dolgozatod, vagy meglesz-e a kettes, he nem tanultál. Ennek a 180 napnak most válik láthatóvá az eredménye.
Előzetesként annyit elmondhatok, hogy az iskola átlaga 4,49 lett, a legrosszabb osztályátlag 4,1 a legjobb az 5.a: 4,88, s tőlük egy hajszállal elmaradva az 5.b: 4,83. Ahogy ez lenni szokott, a kicsik még lelkesek, a nagyokat ez már nem érdekli annyira. Bár van olyan terület, ahol biztosan lekörözik a kicsiket: ez a hiányzás. A 180 nap alatt kb. 40 000 órát hiányoztatok igazoltan (66 óra fejenként), és 1177-et igazolatlanul. Nagyon vonzónak tűnhet az, hogy az iskola helyett otthon vagy, mindenki a kívánságodat lesi, s csak betegnek kell lenni, de a tananyagot be kell pótolni, vagyis sokkal többet veszítetek az üzleten, mint nyertek, nem éri meg; hogy a lógásokról, késésekről – amelyek igen elterjedtek a felsőbb évfolyamosok körében – ne is beszéljünk.
A jól végzett munka a 600 diák negyedének, 143 tanulónak biztosan meghozta gyümölcsét – ennyien vihetnek haza kitűnő bizonyítványt. Sajnos azonban vannak olyanok ketten, akiknek az öröme üröm lesz: egész nyáron ülhetnek a diófa alatt, tanulva a németet illetve matekot, hogy augusztusban javítóvizsgát tehessenek.
Az iskola természetesen nem csak tanórákból s az erről szóló számokból áll. Rengeteg egyéb dolog teszi méltóvá arra, hogy szívesen járjatok ide, és büszkék lehessetek arra, hogy batthyánysok vagytok. Ezek közül négyet szeretnék kiemelni.
Másodszorra említem a nyelvtanulás gyakorlását anyanyelvi környezetben. Több diákunk tanult 1-3 hónapig német-osztrák középiskolában. A cserekapcsolatok, tanulmányutak, EU-s projektek során sokan eljutottak Németországba, Franciaországba, Olaszországba, gyakorolva a nyelvet, megismerve az adott természeti és kultúrkörnyezetet.
Harmadszor: azon versenyek, amelyeken részt vettetek. A lista hosszú, ezért csak azokat olvasom fel, ahol országos döntőbe jutottak diákjaink:
• Vermes Miklós nemzetközi fizika verseny országos döntő
• A Múzeum 1956 Emlékére pályázat országos döntője
• A Bolyai János országos matematika versenyen 15. és 16. helyen
• „Ki tud többet Franciaországról?” országos vetélkedő döntője
• Kazinczy-verseny országos döntőjében bronzérem
• Irodalom OKTV országos döntőben 30. hely
• „Mit ránk hagytak a századok” történelem verseny országos döntő 7., 9. helyezés • A Francia Intézet által rendezett Frankofón dalok versenyének országos döntője
• Curie Kémia Emlékverseny országos döntőjében elért 4. helyezés
• Hevesy György kémiaverseny országos döntőjében elért 12. helyezés
• Jedlik Ányos fizikaverseny különböző kategóriáiban országos döntőn 3-6. helyezés (8 helyezett)
• Mikola Sándor fizikaverseny országos döntőjében elért 14. és 25. helyezés
• Szilárd Leó Atomfizika verseny országos döntőjében elért 1. helyezés
• Országos Német Nyelvi Verseny döntőjében elért 2. helyezés
• Zrínyi Ilona matematikaverseny országos döntőjében elért 7. helyezés
• Kenguru matematikaversenyen elért országos 10. helyezés
• II. Kárpát-medencei Komplex Természettudományos csapatverseny országos döntőjében 2. és 3. helyezés
• Lóczy Lajos földrajz-földtan verseny országos döntőjében elért 14. helyezés
• Less Nándor földrajzverseny országos döntőjében elért 10. helyezés
• Teleki Pál földrajz-földtan verseny országos döntőjében elért 6. helyezés
• Ábel Jenő latinverseny országos döntőjében elért 15. helyezés
• A „Jeles Napok” országos hon- és népismereti vetélkedőben 1. helyezés
Negyedszerre egy olyat említek, amelynek nem kapcsolódik közvetlenül a tanórai munkához, mégis fontos, mert leginkább erre emlékszünk a későbbiekben, és ezeken is nagyon sokat tanulunk. Ezek a rendezvényeink. Vannak köztük komolyak, meghatóak, mint az ünnepélyek (október 23, karácsony, március 15), a 12. évfolyamosok szalagavató bálja, a Kázmér-bál, a Művészeti est, vagy a kórus koncertjei, és vannak könnyedebbek: osztálykirándulások, tanulmányi napok, erdei iskola; vagy komolynak egyáltalán nem mondhatók: a gólya- és giliceavató, az iskolabulik, sportversenyek.
Láthatjuk tehát, hogy mögöttünk egy dolgos, tartalmas, fárasztó, nem egy unalmas év áll, amelyet illik kipihenni. Kívánok ehhez mindenkinek hosszú szünetet.